1.1.8. Tényállás tisztázása, bizonyítási eszközök
Az adóellenőr az ellenőrzés során köteles a tényállást teljeskörűen tisztázni, a feltárt tényeket, körülményeket, adatokat értékelni, az adózót, képviselőjét, meghatalmazottját, alkalmazottját az ellenőrzés során tett megállapításairól tájékoztatni. A tényállás tisztázásában az adózó köteles együttműködni, bizonyítást kezdeményezhet.
Az adózó által felajánlott bizonyítékokat az adóellenőr megvizsgálja, és ha azokat visszautasítja, úgy előzetesen szóban, majd az ellenőrzésről szóló jegyzőkönyvben írásban is indokolnia kell, hogy miért nem tartotta azt elfogadhatónak. [ 97. § (3) bek.]
Főszabály szerint tehát az ellenőrzés során a tényállást az adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani, de a törvényben meghatározott esetekben a bizonyítási teher megfordul, vagyis a bizonyítást az adózó kötelezettségévé teszi. Ilyen eset pl. amikor a becslés alapján számított adóalaptól való eltérést az adózó hitelt érdemlő adatokkal bizonyíthatja [108. § (9) bek.], illetve ha az adózót adómentesség, adókedvezmény illeti meg, ezt okirattal, vagy más megfelelő módon köteles bizonyítani. [99. § (2) bek.]
Az adóhatóság a tényállás tisztázása során az adózó javára szolgáló tényeket is köteles feltárni.
Az adózót védő szabály, hogy a nem bizonyított tény, körülmény az adózó terhére nem értékelhető. Kivétel ez alól a becslési eljárás, mivel itt a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapját a törvény értelmében valószínűsíti az adhatóság.
Az adóigazgatási eljárásban a szabad bizonyítás elve érvényesül. Ez azt jelenti, hogy egyrészt az alkalmazható bizonyítási eszközök teljes köre nincs meghatározva, vagyis bizonyíték lehet bármi, ami az adott esetben a releváns tényt bizonyítja. Másrészt azt is jelenti, hogy az adóhatóság a bizonyítékokat szabadon - egyenként és összességében - értékeli, és ezek alapján határozza meg a tényállást.
Bizonyítási eszközök és bizonyítékok különösen: az irat, a szakértői vélemény, az adózó, képviselője, alkalmazottja, illetőleg más adózó nyilatkozata, a tanúvallomás, a helyszíni szemle, a próbavásárlás, a próbagyártás, a helyszíni leltározás, más adózók adatai, az elrendelt kapcsolódó vizsgálatok megállapításai, az adatszolgáltatás tartalma, más hatóság nyilvántartásából származó adat. [97. § (5) bek.]
Az adóellenőr az ellenőrzés során széleskörű bizonyítást folytat le. Az ellenőrzött adózó tevékenységétől függően olykor elegendő a bizonylatok, nyilvántartások vizsgálata, de sok esetben csak más eljárási cselekmények elvégzésével lehet az ellenőrzést lefolytatni, illetve a megállapításokat alátámasztani.
Az Art. széleskörű, de nem tételesen meghatározott eljárási cselekmények lehetőségét biztosítja az adóellenőr részére.
Így az adóellenőr az ellenőrzés során:
- üzleti, üzemi vagy az egyéb adóköteles tevékenység, vagyontárgy vagy jövedelem ellenőrzéséhez szükséges helyiségekbe beléphet,
- a vállalkozási tevékenységgel összefüggő járműveket, járművek rakományát, helyiségeket, helyszínt átvizsgálhat,
- iratokat, tárgyakat, munkafolyamatokat vizsgálhat meg,
- az adózótól, képviselőjétől, alkalmazottjától felvilágosítást, más személyektől nyilatkozatot kérhet,
- tisztázhatja az adóköteles tevékenységben résztvevők személyazonosságát, részvételük jogcímét,
- próbavásárlást, leltárfelvételt végezhet,
- próbagyártást rendelhet el,
- az adózóval szerződéses kapcsolatban álló más adózónál kapcsolódó vizsgálatot végezhet,
- más, a tényállás tisztázásához szükséges bizonyítást folytathat le. [ 98. § (1) bek.]
Az adózónak joga van a megállapításokkal kapcsolatban felvilágosítást kérni, azokra észrevételt tenni és bizonyítási indítványokat előterjeszteni. [100. § (3) bek.]
Ha az adóhatóság a vizsgálat megállapításait más adózónál végzett kapcsolódó vizsgálat eredményével támasztja alá, az erről szóló jegyzőkönyvnek, illetőleg határozatnak az adózót érintő részét az adózóval részletesen ismertetnie kell. [100. § (4) bek.]
